Magamról?

hát az hosszú lenne...
úgyhogy inkább nem. Viszont hogy mi a fontos, arról néhány szót.
fontos az alkotás, fontos a zene, fontos a benső és annak az állandó formálása, fontos az Isten: a bennünklakó, és fontos mindenki, aki ehhez a varázslatos mátrixhoz kapcsolódik.

Akinek mindez kevés, az alábbi linket javaslom, linkségem megismerésére:





Najó... az alkotásról még. Az ember bevisz a barlangjába valamit. Hangokat, szavakat. megpucolja, megpárolja, megfőzi. Kondérban. jó sűrűre. Furcsa, néhol csípős, néhol kesernyés manna keletkezik. Itt éppen édes, ott meg savanyú. Néhol súlyos, nehéz, máshol egészen könnyed. Kiszámíthatatlan ízvilág. kiszedi, meghűti, kóstolja. Büszke rá, aztán meg szégyelli. Máris jobbat akar. Számomra ilyen az alkotás.

Olgyay Hangok


In memoriam
(1995-2012.)


a Hangokkal az őskorban kezdtünk el zenélni. nagyon gyorsan sikeresek lettünk, tizenhét aktív év alatt közel ezer fellépésünk volt. Magyarország-szerte leginkább, de sokat jártunk a Vajdaságba, Csallóközbe, később eljutottunk Svájcba, Kanadába és az USÁ-ba is. a tagok bátyám gyermekei: Máté, Panka, Gitka, Dávid, Verus. Működésünk során egy tagcsere történt, Dávid helyét a billentyűk mögött Gergő fiam foglalta el.



A Hangok templomi zenekar volt. Az első időkben kísérleteztünk népzenei műsorral is, de saját, egyedi stílusunkra a Missa Noe idején találtunk rá. Ez a rendhagyó ritmusvilágú, kicsit archaizáló, kicsit világzenés egyveleg lett aztán a miénk. 

Nevem az OH-tól lett ismert 
- de egy kissé félreismert 


***

Álljon itt néhány hivatkozás, munkánk méltatása: